top of page

Az Inka Birodalom

Kultúrájuk

 

Betűírás helyett a quipunak (ejtése: kipu) nevezett csomóírást használták.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az indiánok különféle színű zsinórokat készítettek, s mindegyiknek megvolt a jelentése. Ezeket a zsinórokat, sorban felfűzték egy másik fonalra, amely fonalnak a színéből megértették mit mutat a zsinór. A sárga fonal aranyat, a fehér fonal ezüstöt, a piros fonal harcosokat jelentett.
Mindenről volt nyilvántartásuk. Például a települések lakosairól: az első szálon szerepeltek az öregek, hatvan évtől felfelé; a másodikon az 50 év felettiek; a harmadikon a 40 év felettiek és így tovább egészen az újszülöttekig.
A csomók sorrendjük szerint egyes, tízes, százas, ezres és tízezres számegységeket fejeztek ki. A számokat, mindegyiket elválasztva a másik számtól, a zsinórokra kötött csomókkal jelölték. A zsinór legfelső részére helyezték a legnagyobb, a tízezres számot, lejjebb az ezrest és így tovább, egészen az egyig. A csomók vagyis a quipuk kezelését a quipucamayunak, azaz számadónak nevezett indiánok látták el. Falunként legalább négy ilyen indián volt.

Az Inka Birodalom alapvető társadalmi és gazdasági egysége a faluközösség volt, mely a földeket és az állatállományt közösen birtokolta. Az állam élén az inka állt, akit földre szállt istenségként tiszteltek.Az inkák királyukat a "nap gyermekének" nevezték.

 

 

A Tiahuanacói Birodalom széthullása után az inka törzsszövetség szállásterülete a Titicaca-tó melletti Collasuyo terület volt .Innen vándoroltak a Cuzco-völgyébe, ahol meghódították a kecsua törzseket és teljesen asszimilálták Å‘ket (az inkák tudatosan erÅ‘ltették rá a meghódított népekre a kultúrájukat és nyelvüket), viszont az inkák átvették a kecsua nyelvet, melyet még ma is beszélnek.

A főváros Cuzco volt, amely az inkák nyelvén annyit tesz: a föld köldöke.

 

Az államszervezet irányítói az inka törzsből alakult uralkodó osztály tagjai lettek, akik a leigázott népek adójából és a rabszolgák munkájából éltek. A meghódított fejedelmek és leszármazottaik alkották mellettük a kisebb nemességet. A papok, állami szolgák, különleges mesteremberek, öregek és betegek központi raktárakból nyerték ellátásukat.

 

 

Öntözéses, teraszos földművelést alkalmaztak. A teraszok kialakítását fejlett mérnöki ismereteik alapján kiválóan megtervezték: földhordás, földfeltöltés, folyószabályozás és mocsarak lecsapolása. A lakosság többsége földművelő volt. Bronz szerszámokat használtak. Ismerték a trágyázást. Lámát (gyapjáért és húsáért, de emellett teherhordó állat is volt) és alpakát tenyésztettek.

 

 

 

Fejlett volt a takácsmesterség és a kerámiaművészet, 

de az agyagedények korong nélkül készültek.

 

Aranyat, ezüstöt, rezet és ónt bányásztak.

Volt kohászatuk, kiváló ötvösök és kovácsok voltak, akiknek intarziás és

szegecselt munkáik magas színvonalon álltak.

Bronz- és kőszerszámokat használtak, ismerték a téglát és habarcsot.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vallásuk

 

Az inkák nézete szerint az ember kötelessége a természet megőrzése és megvédése.

Viracocha – az égi atya az inkák főistene, a teremtő.Elpusztítva őket megalkotta az embereket, az eget és a szivárványt.
Intiilapa – a mennydörgés, a jégeső, a záporeső istene. Különös tisztelet övezte.
Inti – a Nap, az inka dinasztia őse, a birodalom istene. Tisztelete összemosódott fiának, Inkának kultuszával.Az Inti tiszteletére rendezett ünnepségeken gyakori volt az állat és gyermekáldozat.
Mama Quilla - a Hold istennője, a Nap nővére és hitvese.
Inka – a Nap fia, isten volt. VédelmezÅ‘ kÅ‘másolatát az indián mindig magánál hordta. 


Az inkák a huakákat (szent dolgokat) is imádták. Ezek lehettek hegyek, tavak, barlangok, források, épületek, kis kÅ‘halmok stb.
A inkák tiszteltek bizonyos csillagokat, amelyekben egy-egy áldozati állat égi képét látták. Ezek az állatok földi megfelelÅ‘iknek Å‘rzÅ‘i és védelmezÅ‘i voltak. Úgy hitték, hogy a csillagokban szellemek laknak.

 

 

Úthálózat

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az Inka Birodalomban az utak a főbb központokat kötötték össze egy rendkívül nagy kiterjedésű területen:

Quitótól Cuzcón át a mai Tucumán területéig húzódott az 5200 km hosszú Királyi út, amely a legfontosabb útvonal volt. A partvonalat egy a Királyi úttal párhuzamosan haladó 4000 km hosszú út követte. Huayna Capac uralkodása idején az Inka Birodalom 16 000 km úttal bővült.
Az utak mentén 4 km-enként futárok részére kialakított állomáshelyek voltak. A futárok szóbeli vagy csomókkal zsinórokra rögzített üzeneteket vittek.
Az Inka utak havas hegyszorosokon és forró sivatagokon vezettek keresztül, vízelvezető csatornák, lépcsők és alagutak közbeiktatásával.

 

 

 

 

 

 

 

Az Inka utakat gyalogos emberek és lámakaravánok igényeinek megfelelően építették. Szélességük 2,5 és 6 m között változott.
 

 

 

bottom of page