Az Inka Birodalom
Kultúrájuk
BetűÃrás helyett a quipunak (ejtése: kipu) nevezett csomóÃrást használták.
Az indiánok különféle szÃnű zsinórokat készÃtettek, s mindegyiknek megvolt a jelentése. Ezeket a zsinórokat, sorban felfűzték egy másik fonalra, amely fonalnak a szÃnébÅ‘l megértették mit mutat a zsinór. A sárga fonal aranyat, a fehér fonal ezüstöt, a piros fonal harcosokat jelentett.
MindenrÅ‘l volt nyilvántartásuk. Például a települések lakosairól: az elsÅ‘ szálon szerepeltek az öregek, hatvan évtÅ‘l felfelé; a másodikon az 50 év felettiek; a harmadikon a 40 év felettiek és Ãgy tovább egészen az újszülöttekig.
A csomók sorrendjük szerint egyes, tÃzes, százas, ezres és tÃzezres számegységeket fejeztek ki. A számokat, mindegyiket elválasztva a másik számtól, a zsinórokra kötött csomókkal jelölték. A zsinór legfelsÅ‘ részére helyezték a legnagyobb, a tÃzezres számot, lejjebb az ezrest és Ãgy tovább, egészen az egyig. A csomók vagyis a quipuk kezelését a quipucamayunak, azaz számadónak nevezett indiánok látták el. Falunként legalább négy ilyen indián volt.
Az Inka Birodalom alapvető társadalmi és gazdasági egysége a faluközösség volt, mely a földeket és az állatállományt közösen birtokolta. Az állam élén az inka állt, akit földre szállt istenségként tiszteltek.Az inkák királyukat a "nap gyermekének" nevezték.
A Tiahuanacói Birodalom széthullása után az inka törzsszövetség szállásterülete a Titicaca-tó melletti Collasuyo terület volt .Innen vándoroltak a Cuzco-völgyébe, ahol meghódÃtották a kecsua törzseket és teljesen asszimilálták Å‘ket (az inkák tudatosan erÅ‘ltették rá a meghódÃtott népekre a kultúrájukat és nyelvüket), viszont az inkák átvették a kecsua nyelvet, melyet még ma is beszélnek.
A főváros Cuzco volt, amely az inkák nyelvén annyit tesz: a föld köldöke.
Az államszervezet irányÃtói az inka törzsbÅ‘l alakult uralkodó osztály tagjai lettek, akik a leigázott népek adójából és a rabszolgák munkájából éltek. A meghódÃtott fejedelmek és leszármazottaik alkották mellettük a kisebb nemességet. A papok, állami szolgák, különleges mesteremberek, öregek és betegek központi raktárakból nyerték ellátásukat.
Öntözéses, teraszos földművelést alkalmaztak. A teraszok kialakÃtását fejlett mérnöki ismereteik alapján kiválóan megtervezték: földhordás, földfeltöltés, folyószabályozás és mocsarak lecsapolása. A lakosság többsége földművelÅ‘ volt. Bronz szerszámokat használtak. Ismerték a trágyázást. Lámát (gyapjáért és húsáért, de emellett teherhordó állat is volt) és alpakát tenyésztettek.
Fejlett volt a takácsmesterség és a kerámiaművészet,
de az agyagedények korong nélkül készültek.
Aranyat, ezüstöt, rezet és ónt bányásztak.
Volt kohászatuk, kiváló ötvösök és kovácsok voltak, akiknek intarziás és
szegecselt munkáik magas szÃnvonalon álltak.
Bronz- és kőszerszámokat használtak, ismerték a téglát és habarcsot.
Vallásuk
Az inkák nézete szerint az ember kötelessége a természet megőrzése és megvédése.
Viracocha – az égi atya az inkák fÅ‘istene, a teremtÅ‘.ElpusztÃtva Å‘ket megalkotta az embereket, az eget és a szivárványt.
Intiilapa – a mennydörgés, a jégeső, a záporeső istene. Különös tisztelet övezte.
Inti – a Nap, az inka dinasztia őse, a birodalom istene. Tisztelete összemosódott fiának, Inkának kultuszával.Az Inti tiszteletére rendezett ünnepségeken gyakori volt az állat és gyermekáldozat.
Mama Quilla - a Hold istennője, a Nap nővére és hitvese.
Inka – a Nap fia, isten volt. Védelmező kőmásolatát az indián mindig magánál hordta.
Az inkák a huakákat (szent dolgokat) is imádták. Ezek lehettek hegyek, tavak, barlangok, források, épületek, kis kőhalmok stb.
A inkák tiszteltek bizonyos csillagokat, amelyekben egy-egy áldozati állat égi képét látták. Ezek az állatok földi megfelelőiknek őrzői és védelmezői voltak. Úgy hitték, hogy a csillagokban szellemek laknak.
Úthálózat
Az Inka Birodalomban az utak a fÅ‘bb központokat kötötték össze egy rendkÃvül nagy kiterjedésű területen:
Quitótól Cuzcón át a mai Tucumán területéig húzódott az 5200 km hosszú Királyi út, amely a legfontosabb útvonal volt. A partvonalat egy a Királyi úttal párhuzamosan haladó 4000 km hosszú út követte. Huayna Capac uralkodása idején az Inka Birodalom 16 000 km úttal bővült.
Az utak mentén 4 km-enként futárok részére kialakÃtott állomáshelyek voltak. A futárok szóbeli vagy csomókkal zsinórokra rögzÃtett üzeneteket vittek.
Az Inka utak havas hegyszorosokon és forró sivatagokon vezettek keresztül, vÃzelvezetÅ‘ csatornák, lépcsÅ‘k és alagutak közbeiktatásával.
Az Inka utakat gyalogos emberek és lámakaravánok igényeinek megfelelÅ‘en épÃtették. Szélességük 2,5 és 6 m között változott.